Annyira jó meglátásai voltak Vekerdy tanár úrnak. Teljesen osztom a nézeteit. Ez is egy olyan jó cikk.

"Ha egy két-három éves gyerek nem tűri el, hogy bárki hozzányúljon akár ahhoz a játékához is, amellyel éppen nem játszik, az nem azt jelzi előre, hogy irigy, gonosz, egoista, másokat letaposó kis szörnyeteg lesz majd belőle, hanem teljesen normálisan, az életkorának, a most kialakuló énhatárok védelmének megfelelôen viselkedik. De hogy lesz így belőle altruista (önzetlen, 'másokért élő') felnőtt? – kérdezheti az aggódó szülő. (Mintha annyi altruista felnőttet ismernénk…) De ha már ez a kérdés, akkor mindenkit megnyugtatok: ettől még nyugodtan lehet, ugyanis ez nem a jellemének a megnyilvánulása, hanem ebben az életkorban az a természetes, hogy nem adja oda, ami az övé. Ha egy gyereket korán megsértek azzal, hogy a viselkedése nem más, mint az ő gonosz, irigy alaptermészetének a megnyilvánulása, azzal gyakorlatilag beledöngölöm a pillanatnyi állapotába, és attól kezdve ezzel fogja azonosítani magát, holott ez valójában nem tartozik a személyiségéhez! Jósolható, hogy felnőttkorában éppen akkor lesz nagyobb valószínűséggel önzetlen emberré, ha élete első éveiben megfelelően megerősödhetett énérzésében. Arról nem is beszélve, hogy joga van ekkor is és később is eldönteni, hogy odaadja-e a vödrét valakinek, vagy sem. Miért, mi bárkinek odaadjuk az autónkat? Szerintem alaposan meggondoljuk, hogy ki viheti el. Miért ne gondolhatná meg ő is?" Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://www.nyitottakademia.hu/…/vekerdy-tamas_jol-szeretni…